A világ első szaunáját nehéz lenne megnevezni, mivel a szauna még csak pontos definícióval sem rendelkezik – van, aki szerint egy forró helyiség már elegendő kritérium, mások szerint a forró kövekre folyatott víz is szükséges a szaunázáshoz, és vannak olyan vélemények is, amelyek csak azokat a helyeket fogadják el, amelyeknek a tisztálkodás annyira szerves része, hogy a legtöbb ma szaunának titulált helyiség kimaradna az összesítésből. Annyi bizonyos, hogy az izzadással egybekötött fürdőzés tisztálkodás céljából alakult ki, és számos népcsoportnál nagyon hasonló forró helyiségeket (sátrakat) hoztak létre ebből a célból. Hiszen elődeink is hamar rájöttek arra, hogy az izzadás a bőr tökéletes mélytisztítása. A történelem számos különböző szaunatípust látott Finnországban és más tájakon is az egyszerű földbe vájt luktól a mai infraszaunáig, ám a legtöbb ősi kultúrának megvolt a saját verziója az izzadó fürdésre: az amerikai bennszülöttek inipije, az orosz bania és a török hamam gőzfürdő mind nagyon hasonlítanak egymásra.
A finnek és Európa többi része
Manapság a legelterjedtebb, „klasszikusnak” mondott szaunafajta a finn szauna. Az izzasztókamra mindig is nagyon fontos volt a finnek életében, története több mint ezer évre nyúlik vissza. Eredetileg a szauna a fürdőhely szerepét töltötte be, de mivel az egyetlen tiszta helyiség volt, ezért szülőszobaként és kórházként is funkcionált. A nomád finneknek már volt primitív szaunájuk – egy földbe vájt lukban tüzet gyújtottak, majd lefedték, hogy meleg fürdőhely váljon belőle. Valószínűleg meg kellett várni, amíg a tűz kialszik, ez a forma pedig nagyon hasonlít az indiánok által használt inipire. Ezekből a kezdetleges fürdőkből lett később a füstszauna, a modern szauna elődje, melynek nincsen kéménye, a füst a tető alatti lukon távozik. Ezt a formát, amelynél a tűz direkt melegíti a köveket, 1920-ig használták, majd lassanként teret engedett a modernebb fűtőberendezéseknek. Ez nem is véletlen, hiszen bár a füstszauna kellemes meleget ad, a korom beteríti a padokat, és ráadásul ez a fajta a nyitott tűz miatt nagyon könnyen leég. A modern szaunák is köveket használnak a meleg megtartásához: ezt a meleget szaunafürdőzés közepette úgy lehet felszabadítani, ha vizet öntünk a kövekre. A legtöbb modern fűtőberendezés elektromosan működik, de sokan még mindig jobban szeretik a fával fűtött szaunákat, mivel természetesebb és kellemesebb a hő. Az írásos emlékek alapján a skandináv országokban már az 1600-as évektől megosztották a szaunákat a vendégekkel, ám az idegenek érthető módon idegenkedtek a pokolian forró, füstös és félhomályban derengő helyiségtől. Európa más részein még sok időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy felfedezzék a szaunázás egészségre gyakorolt pozitív hatását. A skandináv kultúrának köszönhetően ma Finnországban a becslések szerint 2 millió szauna található, amelyből több mint egymillió magánházakban van, azaz minden ötödik emberre jut egy privát szauna! Míg a skandináv világban a történelem során tehát megszakítás nélkül szaunáztak, Magyarországon sajnos nem alakult ki szaunakultúra. Ugyanúgy, mint a világ többi részén, az izzadófürdés nálunk is virágzott a XVII. század végéig, ám virágzásának az elmarasztaló papi vélemények vetettek véget, és az orvosok sem voltak maradéktalanul meggyőződve hatásosságáról. A források szerint ugyanis az izzadófürdőzés gyakran tivornyázásba és nemritkán erőszakba fulladt. Érdekes viszont, hogy az északi népeknél mindez nem történt meg, ők zavartalanul szaunáztak tovább – ennek okát csak találgathatjuk, bár közkedvelt az a vélemény, hogy északi testvéreink hűvösebb vérmérséklete a megoldás. A szauna újbóli európai hódítása az 1936-os olimpiával indult el, mivel a finn sportolók eredményük zálogának a szaunázást tartották, és szálláshelyükön is felépítettek egy izzasztókamrát.
A szauna eredetileg a háztól elszeparált helyiségben volt, egy helyiségben szolgált a tisztálkodásra és a melegedésre is. Ahogyan az életminőség nőtt, ezt a két funkciót elszeparálták, hiszen a folyó víz lehetővé tette, hogy ne a folyónál vagy a tóparton kelljen szaunát építeni. A finneknél a XX. század elején már megjelentek a közszaunák, és mivel ez az egészségmegőrzési mód óriási népszerűségnek örvendett, sőt mi több, szociális funkciókat is betöltött, nemsokára már a mökkikben (hétvégi ház, általában tóparton) is szaunákat építettek. Így a skandináv világban az „izzadófürdőzés” a mindennapi élet és a kultúra szerves részévé vált az idők folyamán, és teljesen természetes, ha egy üzleti tárgyalás azzal zárul, hogy az üzletfelet meghívják szaunázni. Ez nem csak azt jelzi, hogy a tárgyalás pozitívan alakul, de visszautasítani legalább annyira nem illik, mintha valakit magánlakásba hívnak vendégségbe.
A finneknél nincsen meghatározott időkorlát a szaunázásra, gyakran a szociális történés a szauna körül határozza meg, hogy csak néhány percet vagy igazi maratonokat töltenek „tisztálkodással”. A finnek használnak felöntést, viszont illóolajokat soha, és nyírfavesszőből készült „korbácsokkal” (vasta vagy vihta) masszírozzák a bőrt és fokozzák a vérkeringést – ezzel pedig a szaunázás hatását. Természetesen ez a hosszú szaunatörténelem a skandináv világban azt is eredményezte, hogy a szauna egyfajta „szent hely” szerepében tetszeleg –hiszen sokan gyógyultak meg vagy születtek régebben a szaunákban. Így alakultak ki az idők során a szaunázás körüli viselkedésminták, szokások is, amelyekre a gyerekeket külön tanították.
Dress-code
Országról országra eltérnek a szokások a szaunázási viseletben. A skandináv országokban a nyilvános és közszaunákban általában külön férfi- és női részlegek vannak, családoknál azonban előfordul, hogy mindenki együtt szaunázik. A szauna a nyugalom szigete, ahol kellemes beszélgetés folyik, és ki lehet pihenni a hétköznapok rohanását. A skandináv területen ugyanúgy, mint Németországban, kötelező a meztelenség, ennek több oka is van: elsősorban mivel izzadással elősegített tisztulás a cél, így a szaunában ugyanolyan esztelenség fürdőruhát hordani, mintha egy kád illatos fürdővízben úszódresszt viselnénk. Másrészről a közel százfokos forróságban a műanyag fürdőruha anyagából és a klóros víz miatt olyan gőzök párolognak ki, amelyek károsak az egészségre, legfőképpen a légzőszervekre. Ám nem csak a magyarok nem tudnak megbarátkozni a ruhátlansággal egy fürdőben – Nagy-Britanniában és Franciaországban, de még Amerikában sem meztelenkednek a szaunákban. Bár hazánkban egyre több helyen építenek európai színvonalú szauna-fürdőket, ezekben már több helyen megadott időpontban lehet fürdőruhában vagy anélkül szaunázni – így mindenki akkor mehet, amikor neki tetszik. A helyi szokások és a házirend viszont mindenütt eltér egymástól, tehát nem árt előre érdeklődni.
Hogyan szaunázzunk?
Mivel minden ember szervezete más és más, ezért a fizikai igénybevételre adott reakciónk is eltér egymástól: van, aki elfárad a szaunázástól és van, akit felfrissít az izzadás. Oda kell tehát figyelni a test reakcióira, így ki lehet tapasztalni, hogy melyik napszak a legalkalmasabb számunkra, és azt is, hogy mennyi időre van szüksége a szervezetünknek, hogy felmelegedjen és utána újra lehűljön. Az anyagcsere-folyamatok gyorsulása miatt nem szabad teli gyomorral szaunázni, és érdemes a fürdőzésre időt szánni, hiszen ahhoz, hogy az izzadás elérje célját, általában 3 forduló javasolt. Ám elég időt kell szánni a lehűlésre és a pihenésre is, így egy alapos szaunázás nagyjából másfél óráig tart. Ajánlott szaunázás előtt lezuhanyozni, hogy megtisztítsuk bőrünket a szennyeződésektől, majd szárazra törölni a bőrt, hogy a bőrfelszínen lévő víz ne késleltesse az izzadást. Aki hajlamos az alacsony vérnyomásra, vegyen a szaunázás előtt meleg lábfürdőt. A szaunában 80-100 fok közötti a hőmérséklet, attól függően, hogy gőz-szaunáról (ahol van felöntés) vagy száraz-szaunáról van szó. Általában több padsor található a kabinban, gyerekeknek, időseknek és kezdőknek mindenképpen ajánlott a legalsó padra ülni. Mindenki csak addig maradjon bent, ameddig jól érzi magát, ám a 15 perces határt nem érdemes átlépni, mivel az már nem használ, viszont az egészségügyi kockázat óriásira nő. A szaunában lehet ülni vagy feküdni is, az utolsó néhány percet viszont mindig ülve töltsük, és a higiénia miatt a padot fedjük be egy nagy fürdőlepedővel. A konstans forróságra a szervezet mesterséges lázzal reagál, azaz akár 39 fokra is felemelkedhet a testhőmérséklet, melyet a test izzadással kompenzál. Az izzadtság azonban nemcsak hűt, hanem más egészségi funkciókat is ellát ebben az esetben (l. a következő fejezetben). A felmelegedés után következik a lehűlés fázisa, melynek gyakran elhanyagolják a jelentőségét, pedig az aranyszabály a következő: 8–15 perc izzadás után 15 perc lehűlés, majd 15 perc pihenés javasolt. A lehűlést érdemes egy rövid sétával kezdeni a friss levegőn, mivel ilyenkor a tüdő különösen jól hasznosítja az oxigént, másrészt viszont a légutak gyorsabban le tudnak hűlni. Ezek után hideg zuhany következik, vagy merülés egy hideg vizű medencében, vagy akinek lehetősége van rá, hogy kipróbálja a finn szokást, az ugorjon be egy jéghideg tóba, vagy pedig dörzsölje le magát hóval, jéggel. Ha slaggal vagy zuhannyal engedjük magunkra a hideg vizet, mindig a végtagokkal kezdjük, és utána haladjunk apránként a szív felé. Hogy az utóizzadást elkerüljük, érdemes forró lábfürdőt venni, majd pedig néhány percet pihenni, mielőtt visszamennénk a forróságba. Pihenés közben ajánlott a lábat felpolcolni és melegen tartani. Ezt a kört 2-3-szor ismételjük meg, közben és utána pedig igyunk eleget, legalább 1 liter folyadékot – a legjobb, ha gyümölcslét vagy vizet fogyasztunk. Viszont ne feledjük, hogy a szauna nem játék, a magas hőmérséklet ugyanis fokozottan igénybe veszi a szervezetet. Így szívbetegeknek, epilepsziásoknak, vesebetegeknek és bármilyen gyulladásos betegségben szenvedőknek nem ajánlott ez a fajta izzadás. Gyerekeket módjával engedjünk szaunázni, és mindig a legalsó padsoron üljenek.
Az izzadás hatása
A szauna az izzadás által segíti szervezetünk tisztulását, salakanyagoktól való megszabadulását, és mindemellett immunerősítő és a hideg-meleg váltófürdő előnyös hatásaként érregeneráló hatással is bír. A szervezet az állandó meleg miatt mesterséges lázat generál, a bőr felszíni hőmérséklete akár 10 fokkal is megnőhet – a testhőmérséklet általában 1 fokkal emelkedik. Ennek hatására a szervezetben megnő az ellenanyagok száma, így felerősödik az öngyógyító képesség, a lappangó betegségek gyorsabban felszínre kerülnek, a kialakult betegségek pedig gyorsabban gyógyulnak. A szervezet víz- és ásványháztartását pozitívan befolyásolja az izzadás, a meleg hatására pedig életre kel a szervezet, és fokozódik a belső szervek működése is. Ám a szaunázáshoz szorosan hozzátartozik a lehűlés, azaz a hideg vizes zuhany vagy fürdő is – a finnek télen a szauna után egyenesen egy jéghideg tóban mártóznak meg, vagy a hóban hemperegnek. A radikális hőmérséklet-változásnak számos igen pozitív hatása van a szervezetre: erősíti az érfalat, rugalmassá teszi és megfiatalítja a bőrt, és megvéd a fertőzéses megbetegedésektől. Ezenfelül a különböző kiegészítők, mint például illóolajok hatóanyagai könnyebben jutnak be a szervezetbe a kitágult pórusokon keresztül, és gyorsabban szívódnak fel. Ezt kihasználva több helyen kínálnak különböző aromaterápiás felöntéseket, de érdemes kipróbálni a méltán népszerű mézes felöntést is a zalakarosi MenDan Hotel szaunájában. A mézes ceremónia során a vendégek rövid előizzadás után az egész testüket bekenik mézzel, amely a meleg hatására folyóssá válik, így nem ragad, hanem felszívódik a bőrbe. A méz pozitív tulajdonságait mindenki ismeri: 190-féle vitaminja, ásványi anyaga és nyomeleme által puhává, tisztává varázsolja a bőrt és a hajat, hatásos ellenszer a pattanások és egyéb bőrszennyeződések ellen is, tápanyagai pedig gyorsan beépülnek a szervezetbe az izzadás miatt fokozottan nyitott pórusokon keresztül.
Sportolás után különösen ajánlott a szaunázás, mivel a szervezetből távozik a tejsav is, amely az izomlázért felelős. Élsportolóknál a szauna általában az edzésterv szerves része – és nem csak a finneknél!
Variációk izzadásra
A „klasszikus” szauna alatt ma a finn szaunát értjük, amelyet általában fa- vagy elektromos fűtésű kályhával melegítenek, és felöntéssel növelik a levegő nedvességtartalmát (bár a felöntés nem mindenütt divat, gyakran találunk nagyobb fürdőkben „nedves” és „száraz” szaunát is). Néhány év óta sok fitneszteremben már infraszaunákkal találkozhatunk: ezek kályha híján infrasugarakkal melegítenek, ám a sugarak nem a levegőt forrósítják, hanem behatolnak a szervezetbe, és felmelegítik azt. Bár a szakértők nem értenek egyet a hatását illetően, gyakori az a vélemény, hogy hatásosabb, mint a normál szauna, hiszen az izzadás mennyisége és a kalórialeadás is fokozottabb. A gőzfürdő, amely manapság egyre több helyen megtalálható, hatásában nagyon hasonlít a szaunára, ám alacsonyabb hőfok (40-60 fok) és óriási páratartalom kíséretében, amely elérheti akár a 80 százalékot is. A gőzfürdőnek is több fajtája ismert, a legelterjedtebbek a római gőzfürdő, az orosz banja és a török hamam. A római gőzfürdő általában csak 30-40 fokos, ám a páratartalom elérheti a 100 százalékot is; itt előszeretettel használnak gyógynövénykivonatokat és illóolajokat, amelyek különleges élménnyé varázsolják az izzadást, és még a légutakra is jó hatást gyakorolnak. Sokan kellemesebbnek érzik a gőzfürdőt, mint a szauna száraz levegőjét, ám az orvosok arra hívják fel a figyelmet, hogy a gőzfürdő jobban igénybe veszi a szervezetet, mivel a bőrön lévő pára megakadályozza a szervezetet az izzadásban, így azoknak, akik kevésbé fittek, inkább ajánlott szaunázniuk. A bajna különlegessége, hogy száraz nyírfaágakat mártanak bele egy forró vizes edénybe, amely finoman illatozik a fürdőben. Időközönként meg is locsolják a kályha köveit a nyírfavízzel, az ágakat pedig – mint a finnek – masszírozásra használják. Általában 70 fokos hőmérséklet van 40 százalékos páratartalom mellett, a lehűlést pedig jégdarabok biztosítják, amellyel átdörzsölik a testet. A hamam a gőzfürdő török változata, amely nem egy egyszerű fürdő, hanem sokkal inkább a kényeztetés metaforája. A hamam általában több helyiségből áll, amelyek a relaxáció szolgálatában állnak, és a Kelet varázslatos hangulatával segítenek a vendégnek maga mögött hagyni a hétköznapokat. A gőzfürdő használata előtt egy 30-40 fokos szobában a testet kefével átmasszírozzák, hogy a vérkeringés fokozódjon, a fürdőben (amely általában csak 45 fokos) egy egész medence biztosítja a páratartalmat. Az igazi hamamban a végén szépségápolással – egy szappanos masszázzsal – és egy forró teával záródik a szeánsz. Végül pedig a trendekhez igazodva megjelentek a bio- és a wellness-szaunák is, amelyek általában alacsonyabb hőfokkal dolgoznak, mint a hagyományos, finn szaunák, és minden érzékszervet stimulálva fejtik ki hatásukat testre és lélekre egyaránt, fény-, hang- és aromaterápiával kombinálva. Számos különleges szauna is létezik, ilyenek a mobil változatok, mint a szaunabusz vagy a finn Larsmo-tavon üzemelő szaunahajó, de a legérdekesebb mégis a MIR űrállomáson üzemelt banja volt, amelyet tisztálkodásra és felfrissülésre használtak az űrutazók.
